Vélemények

Ajánlások

Egy ház teljes újjáépítése, államvizsga, lombik, munka, állandó rohanás és versenyfutás az idővel. Nagyjából ebben a helyzetben döntöttem el, hogy elmegyek pszichológushoz. Na, nem azért, mert szembesültem agyonhajszolt, rohanó életemmel, és a mélyre temetett fájdalmakkal, hanem mert a régóta várt gyermekáldáshoz csak ezt nem próbáltam, gondoltam ezt is kipipálom. Aztán szépen rájöttem, milyen nagy szükségem van egy szakemberre, aki bemutat saját magamnak, és segít az úton, ami az önismerethez vezet.

Nem voltak fogalmaim az érzéseimre. Mit érez most? Ez elég gyakori kérdés volt. Én meg majd felrobbantam belül, mert, mint amikor a rossz tanuló felel, nem tudtam válaszolni. Sokszor azon gondolkodtam, milyen kifogással tudnám kimenteni magam, ellógni az üléseket. Végül mindig erőt vettem magamon, és elmentem.

Megérte kitartani, szépen jöttek az első sikerélmények, amikor egy konfliktushelyzetet úgy éltem meg, hogy ura maradtam az érzéseimnek, és nem hatalmasodott el rajtam a düh, és a harag. Már tudtam, hogy az elvégzett munkának meglesz az eredménye. Majd arra is rájöttem, hogy ennek az útnak nincs vége soha, de kaptam olyan segítőket és eszközöket, amelyek a segítségemre vannak. Szidónia minden támogatást megadott, soha nem éreztem, hogy ragaszkodik egy módszerhez, ha kellett, más irányba indultunk, ha kellett visszaléptünk.

Most ott tartok, hogy jól vagyok magammal és a környezetemmel, békében az idővel, és a lehetőségeimmel. Örökbe fogadtunk két kislányt, akik nem pótlékként érkeztek, vagy az általam megoldatlan hiányok, fájdalmak gyógyítóiként, hanem egy boldog család lett velük nagyobb és még boldogabb.

Z.N.C.D.

 

Köszönettel kezdem soraimat, hisz végső elkeseredésemben kerestem meg Szidóniát, aki egy nagyon jó szakEMBER. Átsegített a nehézségeimen, így most kiegyensúlyozottan, nyugalmi állapotban írhatom le tapasztalataimat. Amikor visszatekintek az elmúlt időszak lelki folyamatára, akkor szimbólumként a tavi rózsa képe van magam előtt, mert amikor a lezáráshoz érkeztünk, akkor egyből beugrott, hogy ez a növény a mélyből és a sötétből, gyorsan a fény felé törekedve egy gyönyörű kinyílt virág lesz. Most én is így érzem magam.

Két gyermekem egymás utáni érkezése váratlan nehézségek elé állított. Már az első gyermeknél is teljes maximalizmussal éltem a fiamnak, ami még akkor nem is tűnt fel. Férjem, munkájából kifolyólag sokat volt távol, ennek ellenére mind idő, mind energia egyedül is kellemesen jutott egy nyugodt babára. Ám pár hónap után újra terhes lettem, és kicsit izgultam, hogyan tudom majd ezt a nagy figyelmet megosztani. Öröm és boldogság volt a gyermek, de sajnos pár hónap alatt teljesen kimerítettem magam minden szempontból. Minden idegszálammal őket figyelve, minden mást kizárva éltem mókuskerék mindennapjaimat. A kevés alvás hab volt a tortán. Pattanásig feszült bennem minden. Azt a kevés segítséget pedig, ami szóba jöhetett, nehezen fogadtam el. Ma már tudom, hogy ez nem jó. Az Anyaság nem a tökéletességről szól. Valahol ott van az “Én” is, amit ápolni, és tölteni kell. És ott volt a férjem, aki ugyan már többet volt otthon ebben az időben, mégis eltávolodtunk egymástól, pedig ilyenkor van egymásra a legnagyobb szükség.

Iránymutatást kaptam ahhoz, hogyan találhatok vissza önmagamhoz, és adhatom fel megfelelési kényszerem. Párommal közösen elkezdtünk egymásra jobban odafigyelni. Sok mindent hoz az ember a szüleitől, de azt már megváltoztatni, főleg visszatölteni másból nem lehet. El kell fogadni, és levonni a konzekvenciát. A legtöbb, amit adhat az ember, az a puszta, lelkileg egészséges énje. Most már tudom, hogy mi az, ami feltölt, amitől megnyugszom és megadom magamnak, mert jár nekem. Fontos, hogy egyedül is, és a férjemmel is töltsünk el időt. De amit még gyerekek mellett is meg tudok tenni, az az, hogy a pörgés helyett néha megállok, és csak élvezem a pillanatot. Sokat vagyunk a természetben, ami a maga ősbiztonságával tölt fel, és ahol mindig lehet találni valami csodálatosat, mint például ezt a pillangót a kertünkben. 🙂 Remélem tudtam valakinek ezáltal segíteni, mert mindig van kiút. Minden jót!

B. L.

 

Várandóságom kezdetén ajánlotta a Pszichológusnő számomra az autogén tréninget és úgy gondoltam, hogy ha más hasznom nem is lesz belőle, legalább ezen időt naponta biztosan magamra szánom.

A tréning hullámzó volt számomra. Volt, hogy teherként éltem meg, és napokig képtelen voltam a relaxációt csinálni, ugyanakkor többször számomra is meglepő megéléseket hozott ki belőlem.

Többször előhozta a múlt fel nem dolgozott eseményeit, ilyenkor ezek feldolgozásába igyekeztem nagyobb energiát fektetni. Az aznapi történések, események többször befolyásolták a relaxációimat, többször megakadtam egy – egy gondolatnál, képnél, érzésnél, de idővel a Pszichológusnő vezetésével megtanultam, hogy ezeket hogyan tudom továbbgondolni, továbbgöngyölíteni. A munkahelyemen végzett tevékenységeket éreztem csak hatékony munkavégzésnek, az azon kívüli bárminemű cselekvéseimet értéktelennek véltem, és ezzel együtt magamat is annak tartottam. Ezen időszak nagyon sokat segített abban, hogy elfogadjam, hogy az otthoni tevékenységek is ugyanolyan értékkel bírnak, mint a munkahelyen végzett munka, és ezzel párhuzamosan a szabadidős tevékenységeimet is elkezdtem másképp látni. Még ha nem is teljes mértékben, de elkezdtem értékelni, élvezni ezeket, elkezdtem úgy gondolni ezen időre, hogy igenis ez jár nekem, ezt megérdemlem.

A környezettemmel való kapcsolataimban is változás ált be, képessé váltam több szituációban magamat előtérbe helyezni, és nemet mondani, nem mindenáron megfelelni az adott személy(ek)nek.

A legnagyobb dolog, amit hozott nekem, hogy a kisbabámmal a pocakban nem tudtam felvenni a kapcsolatot, csak nagyon felszínesen, most pedig nagyon sokszor azt érzem, hogy mi már együtt vagyunk, simogatom, hozzáérek, és ő is hozzám, érzem a kettőnk közötti szoros kapcsot, a szeretett.

GY. A.

 

Több mint egy évvel ezelőtt megérett bennem a gondolat, hogy szembenézzek eltemetett gyermekkori sérelmeimmel, problémáimmal. Felgyorsult és teljesítményorientált világunkban a mindennapok számomra is a napi hajtásból, és a külső elvárásoknak való megfelelésből álltak. Szerettem volna kilépni ebből az ördögi körből, és közelebb kerülni mindahhoz, ami valójában én vagyok.
A szimbólumterápia rengeteget segített a családi, rég elfeledett, de tudat alatt munkálkodó gócokkal való szembenézésben és egyúttal édesapám halálának feldolgozásában. Segített megértenem, hogy a maga szintjén mindenki küzd családja beidegződéseivel, és mintákkal, amelyek hátráltatják. vkepA meditációk során közelebb kerültem saját magamhoz, egyre tisztább lett a kép, valójában mi a fontos számomra. Hétről hétre éreztem, hogy olyan puttonyt hagyok hátra, ami eddig teherként nehezedett rám. Minden alkalmat vártam, akár egy gyerek. Kíváncsi voltam, milyen új belső képpel ismerkedem meg és az milyen hatással lesz rám, milyen belső munkát indít el. A relaxáció megtanított arra, hogyan kezeljek helyzeteket, melyekre nincs ráhatásom.

Ez az „utazás”, egyúttal jó alapot adott, hogy tiszta fejjel és lélekben is megerősödve várjam az anyaságot. Sokat segített, hogy megértsem a saját édesanyámat, az ő felmenőit és letegyem a voksom, miként nevelem majd gyermekemet. Várandósságom alatt a relaxációk nagyban támogattak, hogy mind fizikailag és lelkileg is fitt legyek, egészen az utolsó napig, a vajúdásról nem is beszélve. A várandós autogén tréning segített bensőséges kapcsolatot kialakítani magzatommal, és olyan köteléket teremtett közöttünk, amely biztonságot jelent számomra s bízom benne, számára is. A relaxációk során megtanultam, hogyan zárhatom ki a környezetet, még ha  egy rövid időre is és  hogyan tudok elvonultan kapcsolatot teremteni a kisbabámmal, aki akkor még pocaklakó volt.
A megtanultakat azóta is előszeretettel alkalmazom, legyen szó egy délutáni relaxációról vagy meditációról, amely segít a kisebb-nagyobb nehézségekkel való szembenézésben. Természetesen vannak olyan képek, melyek erősen hatottak rám a meditáció során, ezeket a jövőben is előveszem, ezekkel még dolgom van.

K.N.

 

ne-kepÉletem egyik legjobb döntése volt, amikor felhívtam Szidóniát és időpontot kértem tőle.
Büszke vagyok arra, hogy mertem segítséget kérni akkor, amikor a mindennapjaimat és a családom életét szinte már elviselhetetlenné tettem.  Az akkor 3 és fél éves kisfiamat kezelhetetlennek gondoltam és az állandó kiabálással, haraggal nem mentem nála semmire. A régen jól működő szexuális életem is romokban hevert, elutasítottam a férjem közeledését, ami teljesen rányomta bélyegét a párkapcsolatunkra. Rosszul éreztem magam a munkahelyemen is és egyáltalán a bőrömben.  Stresszel, haraggal, szorongással vettem körül magam.
Fiam születése után két vetélésen voltam túl, első találkozásaink alkalmával ezek feldolgozásában segített Szidónia, ami már minőségi változást hozott az életemben. Ezután elindított egy belső utazásra, ami a mai napig tart. Az autogén tréning és a meditációs technikák segítettek feloldani, kimondani dogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy elfogadjam, szeressem önmagam és ez által a családomat. Kapcsolatom a férjemmel és fiammal harmonikus és szeretetteljes lett.  Nagyon hálás vagyok Szidóniának, hogy elindított és elkísért erre az útra.
Jelenleg második gyermekem születését várom, 8 hónaposan a várandós relaxációk segítségével intenzív kapcsolatban vagyok vele. A méhemben növekvő gyermeknek már most tudok szeretetet adni, mert megtanultam, hogy hogyan kell, és soha nem akarom elfelejteni. Köszönöm!
Akik ezeket a sorokat olvassák, biztatom őket, hogy merjenek lépni és segítséget kérni egy minőségi és tartalmas élet reményében.

N. É.

 

velemeny1Négy vetélés és tucatnyi vizsgálat után párkapcsolati problémáink miatt kerestük fel Szidóniát. A sikertelen gyermekáldás mindkettőnket megviselt a párommal, de a közös munka során egyértelművé vált, hogy elsősorban nekem van szükségem segítségre és nem is kimondottan babatémában.

A gyerekkorom, a múltam, és ezzel együtt önmagam elfogadása az, ami befolyásolta a jelenemet és a jövőmet. A beszélgetések során sok mindent megértettem magamról, hogy mit, miért és hogyan tettem, vagy éreztem. Eddig azt gondoltam, hogy nem kell a gyerekkori sérüléseimmel, hiányaimmal foglalkozni, hisz felnőttként büszkének tartottam magamat arra, amit önerőből elértem. Mégis volt valami, amit nem kaptam meg gyerekként, és sokáig nem tudtam megadni magamnak: A család.

Görcsösen akartam, hogy minél előbb babánk legyen, de nem értettem, miért ilyen nehéz és fájdalmas ez az egész. Igazságtalanak tartottam a sorstól, hogy ilyen csapást mér ránk.

velemeny2Szidónia segítségével felismertem, hogy mi a problémám és a relaxációs gyakorlatok során sok blokk felszabadult bennem. A foglalkozások után mindig bizakodóbb lettem és eltűnt az eddig érzett negatív gondolkodásom a jövőmet illetően. Otthon is alkalmaztam a relaxációs gyakorlatokat és most is segítenek, ha szükségem van rá.

Hiszem, hogy ha nem teszem rendbe a lelkemet, ma nem lehetnék boldog anyuka és feleség. Csodálatok kislányuk Zoé most 5 hónapos. Megkaptam, amire vágytam, mert „megengedtem magamnak”.

K.E.E.

 

velemeny3Miben fejlődtem? Elindultam. Kiléptem a kerítés mögül, amit én építettem saját magam köré. Korábban váratlan szituációkban leblokkoltam, cikáztak a gondolatok a fejemben, miközben egy helyben toporogtam. Azon gondolkodtam, és emésztettem magam, vajon mások mit gondolnak rólam, megfelelően viselkedtem-e, és ha valaki kicsit mogorvábban szólt hozzám, úgy gondoltam, valamit elrontottam, rosszul csináltam. Ilyen, és ezekhez hasonló dolgokon tépelődtem. Sokat.

velemeny4Férjemmel már évek óta szerettünk volna kisbabát, de ahogy teltek a napok, a hónapok, egyre több keserűség volt bennem. Nem gondoltam, hogy önmagam megismerése ennyire fontos. Szidónia segítségével, a meditációk alkalmával megismertem magam. Elfogadtam, elfogadom magam. Úgy, ahogy vagyok, szeretem magam. Mert én ez vagyok. Mindennel együtt. Az elálló füleimmel és a néha bugyuta megnyilvánulásaimmal. Tudok magamon nevetni. El tudom határolni mások esetleges negatív viselkedését a saját személyemtől. Sokkal magabiztosabb vagyok, mint korábban.

A várandós relaxáció – igen, idáig is eljutottunk! – elsajátításával és gyakorlásával nagyon szoros kapcsolatot alakítottam ki a ma már 5 hónapos kislányommal, és biztos vagyok benne, hogy ezen alkalmak és élmények elmélyítették egymásba vetett bizalmunkat és megerősítették egymás iránti szeretetünket.

Köszönöm szépen, nagyon élveztem a beszélgetéseinket!

V. ZS.

 

Honnan jöttem, hová jutottam?

Az elmúlt közel egy év legnagyobb eredménye számomra a saját, belső igényeim, szükségleteim, érzéseim megismerése volt. Önmagam felfedezése. Megtanultam előtérbe helyezni azt, ami nekem, és a családomnak a legfontosabb (és felismerni azt, hogy akkor tulajdonképpen ki hol foglal helyet a családomban, ki az én családom). Megláttam a hiányosságaimat, az indokolatlan függőségeimet, amiket felismerve nemcsak erősebb lettem, hanem megerősítette a kapcsolataimat is. Mindegyiket a szükséges mértékben.

A gyermekvállalás „üldözése” helyett azzal foglalkoztam, hogy valójában mit szeretnék elérni, mire vágyom, mi az amin változtatni szeretnék, milyen helyzetek érintenek pozitívan, negatívan. Ezt nagyon jól tudom kamatoztatni a mindennapokban is, magabiztosabb és megfontoltabb lettem. A relaxáció azt a megnyugvást és kikapcsolódást hozta el a mindennapjaimba, aminek a hiányát korábban nem tudtam megfogalmazni. Teljesen megszűntek a hiszti és pánikrohamok, mert a diszkonfortot megtanultam az elején felismerni és másba fektetni az energiámat, a dühömet átfordítani kreativitásba, mozgásba, és higgadt beszélgetésbe.

Megtanultam, hogy nem kell nekem MINDENT megtenni. Annyit kell tennem mindenért, amit elegendőnek érzek. Feltenni a kérdést, hogy eleget tettem-e, vagy hogy tehetnék-e hasznosat még egy bizonyos ügy érdekében. Ezek a kérdések-válaszok segítettek túllépni számtalan olyan felesleges előre aggódáson, amiért vagy ami ellen egyébként sem tettem/tehettem volna többet. Már a megfelelő helyen tudom ezeket kezelni.

Mindezek hatására lement rólam egy csomó felesleges görcs. Letisztultak a gondolataim, meg tudom élni azt, ami aktuálisan történik velem. Alapvetően vidámabb és kiegyensúlyozottabb lettem, és ezt a környezetem is észrevette. Megtanultam értelmezni a testem által küldött üzeneteket, és ezzel még közelebb kerültem önmagamhoz.

Úgy gondolom, hogy mindezek vezettek oda, hogy most itt tartunk. Életünk legszebb időszakában, a babavárás 26. hetében. Boldogan és felszabadultan tudom megélni azt, amire olyan hosszú évekig vártam, mert tudom, hogy pontosan most van itt az ideje. Az autogén tréning kismama része pedig nagyon sokat segített abban, hogy megteremtsem a kölcsönös kapcsolatot a kisbabánkkal, és nyugalmat, biztonságot sugározzak neki. Ez életem legboldogabb időszaka.

F. F. P.

 

Életem egyik legjobb és legfontosabb döntése volt, hogy mertem segítséget kérni. Korábban azt gondoltam, hogy a problémáimat nekem kell megoldani egyedül, de zsákutcába futottam, csak egy helyben álltam. A terápiás munka segítségével kezdtem egy kicsit más szemmel nézni a problémákat is és önmagamat is. A meditációk alkalmával rengeteg elfojtott, elraktározott rossz gondolatot sikerült a felszínre hozni és elengedni.

Megtanultam önmagam elfogadni és értékelni, tisztelni és szeretni.

E. M.

 

A legjobbkor találtunk a pszichológusnőre, az első sikertelen beültetés után csalódottan mentem vissza dolgozni. Az járt a fejemben, hogy vajon miért pont én… ? Semmi másra nem tudtam gondolni és a családomat is megőrjítettem vele. Minden babát tologató embert meg tudtam volna ölni szemeimmel. A barátainknál is éppen akkor született meg a kislány. Evett az irigység. Úgy éreztem, mindenki lehet boldog, csak én nem. A relaxálás segített elengedni a görcsöket… és sikerült! Boldogok vagyunk 10 hónapos kislányunkkal, és van célja az életünknek.

Hasznomra vált a relaxálás, kissé fellélegezhettem a mindennapi gondokból, pozitívabban láttam a világot. A gyakorlatot ma is használom, amikor úgy érzem, hogy szükségem van rá. Segít ellazulni, az idegességet, szorongást oldani.

J. E.

 

Két sikertelen lombik beültetés és egy pánikroham után fordultam Szidóniához. Nem értettem, mindez miért történik velem. Megtanultam légzéstechnikával a pánikrohamokat átvészelni, hozzáteszem, hogy az elmúlt másfél évben nem is jelentkezett rosszullétem. Miután feltérképeződött a lelki problémám (ami a pánikrohamot is okozta), megtanultam az autogén tréning technikáját, majd meditálni kezdtem. Minden egyes nap a megbeszéltek szerint relaxáltam, és az átélt történésekről feljegyzést készítettem. Nagyon sokat írtam, mindent ami a relaxáció alatt megtörtént velem (megtaláltam belső segítőimet).

Felszínre jöttek a gyermekkori megpróbáltatásaim, amiket sikeresen átdolgoztunk és kezdtem megnyugodni. Meghoztam életem legnehezebb döntését, és nem erőltettem a gyermekvállalást sem. Most is itt cseng a fülembe Szidónia oly gyakran elhangzott mondása ” Engedje meg magának” és Én megengedtem…… Rengeteget tanultam Önmagamról. Valahogy nem akartam erőltetni semmit, és egyszer csak megtörtént velem a csoda. Várandós lettem. Amiről lemondtam, amiről azt hittem soha nem történik meg velem, megtörtént. A várandósságom olyan volt, mint egy álom. Szidóniával közösen készültünk a szülésre és az Anyaságra. Boldizsár első mocorgását is relaxáció alatt éreztem először. Mindent átbeszéltünk, és nagyon könnyedén jött a Világra az Én gyönyörű Kisfiam.

M. Sz. B.

 

Várandósságom elején kezdtem el Szidóniával a szülésre felkészítő autogén tréninget. Nagyon örültem a lehetőségnek, hiszen a nagy öröm és várakozás mellett voltak félelmeim is (magzatom elvesztésétől való szorongás, egészséges lesz-e a kisbabánk, természetes úton tudok-e szülni, tudom-e majd szoptatni, jó anya leszek-e, milyen lesz az életünk hármasban). Úgy érzem a relaxáció sokat segített abban, hogy igazán élvezni tudjam ezt az időszakot és felkészüljek életem teljesen új szakaszára. Úgy gondolom, a relaxáció nagyban hozzájárult a kisbabámmal való jó kapcsolatom megalapozásában és kisfiunk kiegyensúlyozottságában.  Emellett sok élménnyel lettem gazdagabb, új dolgokat tudtam meg magamról, az érzéseimről és azok elfogadásáról. A relaxációt most is használom a mindennapokban és egy újabb várandósságnál ismét élnék a lehetőéggel, hogy a már megismert módon erősítsem kapcsolatomat magzatommal és önmagammal.

F. K.