Aktív-éber hipnózis

Az aktivitási szint csökkenése, a szemhunyás és a relaxált nyugalmi állapot nem elengedhetetlen feltétele a hipnózis kialakulásának. Bányai Éva felismerte, hogy a kerengő dervisek, a sámánok, a törzsi táncosok módosult tudatállapotba kerülnek a monoton, erős mozgás hatására. Ezen megfigyelései alapján kidolgozta (1973) az aktív-éber hipnózist, amellyel bebizonyította, hogy az aktivitási szint fokozásával is létrehozható a hipnózis. Az így kialakuló állapot nem az alvásra, hanem inkább eufóriára, eksztatikus állapotra hasonlít.

A módszer lényege az, hogy a hipnotizálandó személy szobakerékpáron ülve nagy ellenállás ellenében biciklizik, miközben aktivitást, éberséget és frissességet hangsúlyozó verbális szuggesztiókat kap. Az eljárás eredményeként olyan módosult tudatállapot alakul ki, amelyben az ember ugyanúgy érzékenyebbé válik a szuggesztiókra, mint a hagyományos relaxációs hipnózisban, azonban viselkedése és élményei a relaxációs hipnózishoz képest eltéréseket is mutatnak. E módszerrel a fizikai passzivitást aktivitás váltja fel. Az aktív-éber hipnózisban a kerékpárt tekerő közérzete egyre magabiztosabbá válik, önkontrollérzése fokozódik. Terápiás alkalmazása elsősorban a depressziós, szorongó és akaratgyenge betegek gyógyításában javasolt, illetve jól használható a szellemi és fizikai csúcsteljesítményt kívánó helyzetekben, úgy mint sportolók, vagy vizsgázók felkészítésekor, valamint a rejtett belső erőforrások feltárásában és mozgósításában.