Meditáció

A meditáció a latin elmélkedik, elmélyülten gondolkodik igéből származik, és olyan lelki műveletet jelöl, amely során egy gondolat szemléletessé, képivé válik.

A meditáció folyamatának három szakasza különíthető el. Az elsőben a mentális csend, a belső kiüresedés jön létre, a második során a tudatba behívott aktuális tartalom belső, egyfajta lebegő figyelemmel történő körüljárása zajlik, a harmadik pedig a belső válaszok, érzések, gondolatok egyesítését foglalja magába.

A szimbólumterápiák relaxációs alapra támaszkodnak és építkező jellegűek. A terápia időfolyamatában meghatározott egymásutániság jellemzi a hívóképeket és az élményfeldolgozási munkát. A meditáció elősegíti, hogy a személy rátaláljon a személyes életét megjelenítő szimbólumaira, továbbá arra készteti, hogy átélje, felfedezze, rendszerezze és gazdagítsa a külső realitás és a belső világa valóságát a szimbolikus egybevetések révén. A terápiás munka során ezeknek a szimbólumoknak a feldolgozásával, személyes jelentésének megtalálásával foglalkozunk.

A meditáció során a szimbolikus gondolkodás és a képi megjelenítés eszközével a személyiség legmélyebb rétegei is elérhetők. A szimbólumban megjelenő mély érzések kivetülhetnek, ami változást idéz elő a személyiség mély rétegeiben, ez pedig visszahat a megjelenített képre.

A szimbólumokkal való munka védelmet is jelent azáltal, hogy az egyén csak a számára viselhető mértékben kerül kapcsolatba a szimbólumban megjelenő lelki tartalommal, csak annyit ért meg belőle, amennyi aktuálisan feltárható a számára, a jelentés többi rétege rejtve marad, lehetőséget adva akár egy későbbi feldolgozás számára. Mindez egyfajta belső szabályozás eredménye, mert a tudattalan bölcsebb, mint a tudatos tudat.