Imagináció

Az imagináció az ember veleszületett képessége, elképzelést, valamiről való álmodozást jelölő fogalom. A terápiás folyamatban autogén módon keletkező, vagy indukált és irányított belső képekkel folyó lelki munkát jelent.

Ilyen imaginatív módszer a Katatím Imaginatív Pszichoterápia (KIP), amelyet H. Leuner, német pszichiáter (1954) dolgozott ki. A katatím, álomközeli szó a tudattalanból származó szimbólumok indulati telítettségére, érzelmi megélésére vonatkozik, az imaginatív szó pedig a terápiás céllal előidézett élményvilág képi jellegére utal.

Az imagináció alatt a terapeuta párbeszéddel kíséri a pacienst, aki folyamatosan beszámol átélt élményeiről. A képzettársítás révén a megjelenített képek, szimbólumok nem csak a kifejezendő fogalmat helyettesítik, hanem ezekkel kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, gondolatsorokat tudnak felidézni.

A KIP olyan standard hívóképekkel dolgozik, amelyek mélylélektani elemzésre alkalmasak azáltal, hogy a személy belső világa tükröződhet bennük. A kép megjelenésével az ellazult állapot mélyül, ezáltal az imagináció elevenebb és színesebb lesz, ami az ellazulás tovább mélyüléséhez vezet. Így olyan önmagát erősítő folyamat jön létre, amely hipnózis indukció nélkül is mély hipnoid állapothoz vezethet. A pozitív változást maga a képekkel történő munka idézi elő, mert ami igazán lényeges, az maga a tudattalan folyamat, még akkor is, ha a szimbólumok jelentése esetleg rejtve marad mind a kliens, mind pedig a terapeuta előtt.